MAGYAR ANESZTEZIOLÓGIAI ÉS INTENZÍV TERÁPIÁS TÁRSASÁG

Porckorongsérves betegek fájdalomcsillapítása céljából, Voltaren® injekció 100 ml fiziológiás sóoldatban vagy Neodolpasse® gyári infúzió intravénás beadása történik rutinszerűen a műtőben. A hatóanyaguk és annak dózisa megegyezik (75 mg diklofenák), azonban a Neodolpasse® emellett orfenadrin-citrátot (puffer) is tartalmaz. Az alkalmazási leirat szerint a Voltarent is pufferolni kellene, a kristályképződés megelőzése érdekében, ennek elmaradása a farmakokinetikai jellemzőket megváltoztathatja. Célunk a két készítmény diklofenák plazmakinetikájának feltárása és fájdalomcsillapító effektusának összehasonlítása volt. Módszer: Borítékos randomizációval 10 beteg Voltaren®, 10 beteg Neodolpasse® kezelési csoportba került (prospektív randomizált pilóta vizsgálat). Sorozatos vénás mintavétel történt valamennyiüknél: műtét előtt (T0), 30 perccel a szer beadását követően (T1), majd 60 (T2) és 180 perc múlva (T3). Valamennyi mintából meghatároztuk a plazma diklofenák koncentrációt és a műtéti stresszt jelző kortizol szintet. Az ébresztés után, valamint T2 és T3 időpontokban a betegek fájdalmát vizuális analóg skála (VAS) alapján rögzítettük. Eredmények: A posztoperatív T3 időpontban szignifikánsan alacsonyabb VAS értéket (p=0,02) találtunk a Neodolpasse® kezelt csoportban. A diklofenák és a kortizol plazma koncentráció nem mutatott szignifikáns különbséget egyik időpontban sem a két csoport között. A kortizol mindkét csoportban szignifiánsan megemelkedett a T2 időpontban, majd T3 időpontban a kezdeti értékhez közelített. A Voltaren® kezelt csoportban, a diklofenák koncentrációja a T2 időpontban szignifikáns negatív korrelációt (p=0,01) mutatott a T3 időpontban mért kortizol szinttel. Következtetés: A diklofenák kinetikája nem mutatott eltérést a két kezelési csoport között. A gyógyszer beadását követő 180. percben mért fájdalom alacsonyabb volt a Neodolpasse® kezelt csoportban, ugyanakkor a műtéti stressz nagyságát jelző kortizol nem mutatott eltérést a két kezelési csoportban.

Both Voltaren® injection in 100 ml of physiological saline or intravenous infusion of Neodolpasse® are routinely used for analgesia in patients with disc herniation. The active ingredient and the dose are the same (75 mg diclofenac) but Neodolpasse® contains orfenadrine citrate as a buffer. According to the instruction of the manufacturer, Voltaren should also be buffered to prevent crystallization, and failure to do so may alter the pharmacokinetic profile. Our aim was to investigate the plasma kinetics of the two drugs and to compare their analgesic effect. Methods: A total of 20 patients were randomized to either Voltaren®, or to Neodolpasse® treatment arm of a prospective randomized pilot study. Serial venous sampling was performed in all of them: before surgery (T0), 30 minutes after the end of drug administration (T1), then 60 (T2) and 180 minutes (T3). Plasma diclofenac concentrations and surgical stress marker cortisol levels were determined from each sample. After awakening and at T2 and T3, the patients' pain was recorded on a visual analogue scale (VAS). Results: At postoperative T3, a significantly lower VAS (p = 0.02) was found in the Neodolpasse® treated group. Plasma concentrations of diclofenac and cortisol showed no significant difference between the two groups at any time point. Cortisol increased significantly in both groups at T2 and approached baseline at T3. In the Voltaren® treated group, diclofenac concentrations at T2 showed a significant negative correlation (p = 0.01) with cortisol levels at T3. Conclusion: The kinetics of diclofanac showed no difference between the two treatment groups. The pain measured at 180 minutes after administration of the drug was lower in the Neodolpasse® treated group, while cortisol, a measure of surgical stress, showed no difference between the two treatment groups.

Bevezetés: Az átlagos TCT térfogat (MPV) és az éretlen vérlemezke frakció (IPF) összefüggésbe hozhatók a gyógyszeres kezelés ellenére fennálló reziduális magas trombcita reaktivitással (HTPR). A HTPR esetek hátterében álló mechanizmusok nem teljesen tisztázottak. A trombociták (TCT) mozgását vizsgáltuk teljes vérben 1 órás ülepítés során. Az ellentétesen mozgó trombociták morfológiai és funkcionális különbségeire voltunk kíváncsiak. A csökkent aggregációs készség hátterében álló tényezőket kívántuk feltárni új megközelítésünk segítségével. Módszerek: Vénás vért vettünk 46 clopidogrelt szedő post-stroke betegtől és 21 egészséges önkéntestől. A teljes vérben és annak egy órás szedimentációját követően képzett alsó és felső frakciókban meghatároztuk a trombocita számot, az MPV, IPF és nagyon éretlen (H-IPF), valamint 'large cell ratio' (LCR) értékeket. A trombociták mozgását antiszedimentációs rátával (TAR), funkciójukat pedig impedancia aggregometriával vizsgáltuk. Morfológiai analízishez transzmissziós elektron- illetve atomerő mikroszkópiát használtunk. Eredmények: Az aggregometria során mért görbe alatti terület (AUC) tekintetében szignifikáns különbséget tapasztaltunk (p<0,05) a teljes vérhez képest az alsó és felső frakciókban. Egészségesekben a felső frakcióban hiperaggregabilitást, míg az alsó frakcióban aggregációgátlást tapasztaltunk ADP jelenlétében. A felső frakcióban szignifikánsan több alfa granulumot tartalmazó nagyméretű, magasabb H-IPF értéket mutató vérlemezke volt. A clopidogrelt szedő betegekben a felső frakcióban mért AUC érték 59%-ban a terápiás tartomány (AUC: 0-53) felett volt, tehát a felfelé szálló trombociták ADP jelenlétében aggregáltak. Az AUC összefüggést mutatott az emelkedett MPV, LCR értékekkel a felső frakcióban (mindkét esetben p<0,05). A clopidogrelt szedő betegeket reszponder (n=34) és non-reszponder (n=12) alcsoportokra osztottuk a teljes vér AUC lapján. A felső frakciók összehasonlításakor a H-IPF (%) szignifikánsan magasabb volt a nonreszponderekben, mint az egészségesekben. Következtetés: Új megközelítésünk segítségével különböző morfológiájú és funkcionálisan eltérő karakterisztikájú trombocita populációkat sikerült azonosítani, melyek eltérő aggregabilitási tulajdonságokkal rendelkeznek.

Introduction: Elevated mean platelet volume (MPV) and immature platelet fraction (IPF) are predictive for vascular risk. Both can be associated with high-ontreatment residual platelet reactivity (HTPR), however the exact mechanism of HTPR is not fully clear yet. We aimed to explore the infuencing factors of HTRP with a novel approach (modified Westergreen method), called platelet antisedimentation rate. Besides, the morphological and functional differences of platelets after one hour gravity sedimentation were analyzed here. Methods: Blood samples from 46 post stroke patients and 21 healthy subjects were analyzed for platelet count, MPV, IPF, large cell ratio (LCR) and high-fluoresecent immature platelet fraction (H-IPF). As a novelty, not only whole blood, but upper and lower half blood samples after 1-hour gravity sedimentation were analyzed. Platelet aggregometry (area under the curve, AUC) was used for the whole blood and separated samples to explore functional differences in patients and controls. Morphological studies were performed by transmission electronmicroscopy and atomic force microscopy. Results: The AUC of the whole blood showed significant differences compared to the upper and lower samples separated after 1-hour sedimentation in patients and controls (p<0.05). In healthy subjects, we detected ex vivo hyperaggregability in the upper fraction, meanwhile inhibition of aggregation was found in the lower fraction in the presence of ADP. In the upper fraction more alpha granules were visualized by transmission electronmicroscopy, and higher H-IPF (%) were detected. Remarkably, AUC measured in the upper samples in 59% of patients on clopidogrel were exceeding the therapeutic range suggesting that ascending platelets exert aggregation in the presence of ADP. This observation was associated with increased MPV and LCR in the upper samples (both p<0.05). Based on whole blood AUC, patients on clopidogrel were dichotomized as responders (n=34) and nonresponders (n=12) and the percentage of H-IPF was significantly higher among non-responders compared to controls in the upper samples. Conclusion: Using our new approach, we were able to identify platelet populations with different morphology and functionally different characteristics exerting different aggregability properties.

Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSz) a potenciális szervdonorokat jelentő és gondozó kórházaktól és a transzplantációs centrumoktól független szervezetként végzi a hazai szervkivételi riadók-, és ezekhez kapcsolódó szövetkivételek, valamint az Eurotransplant nemzetközi szervcsere szervezet együttműködő partnereként a 8 tagállam közötti szervcserék koordinációs feladatait. Ennek érdekében önálló szervezeti egységként a Transzplantációs Igazgatóság működteti a Szervkoordinációs Irodát, és azon keresztül a három szintű donor koordinátori hálózatot országos, szervkivételi és kórházi koordinátorokkal, a Központi Várólista Irodát, továbbá 2020. február 1-jével a Nemzeti Szerv- és Szövetdonációs Tiltakozások Regiszterét is.

Folyóirat referátum A magnézium-szulfát számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, mely hasznos készítménnyé teszi az aneszteziológiában. Módosítja a stresszel kapcsolatos reakciókat az értágító, antiaritmiás és katekolamin felszabadulást gátló hatásainak köszönhetően. A központi idegrendszerben NMDA (N-metil-D-aszpartát) receptor antagonista, így fájdalomcsillapító és narkózist fokozó hatású. Előbbiek a katekolamin kiáramlás csökkentésével együttesen mérsékelik a sebészi ingerre adott stressz választ. A motoros véglemezen gátolja az acetilkolin felszabadulását, így fokozza az izomlazítók hatását. A magnézium-szulfát aneszteziológiai adjuváns hatásaival kapcsolatosan számos klinikai vizsgálatot végeztek.